Címlap

Bejelentkezés


Piacot és teret veszít az agrárágazat

Rovat(ok):

Gyenge versenyképesség, piac- és térvesztés, csökkenő termelés, minimális innováció, hektikus jövedelmezőség jellemzi a mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Nincs követett stratégia, ötletszerűek a támogatások, a helyi érdekek sokszor eltérnek a hivatalos támogatási céloktól.

A magyar élelmiszer-gazdaság működését leginkább a hazai közgazdasági környezet nehezíti. A fogyasztás és a munka adóztatása kimagasló nálunk, a nyugat-európai átlagnál is lényegesen magasabb a tényleges adóterhelés e területeken. Igazi versenytársainknál akár 10 százalékkal is kisebb a teher. Ráadásul a szabályzók alakulása kiszámíthatatlan, egyik évről a másikra jelentősen változhat. Itthon bonyolult és egyre nehezebben teljesíthető jogszabályi előírásokkal szembesülnek a vállalkozások – állapította meg a Magyar Agrárkamar (MAK) elnöksége, mikor áttekintette azt az elemzést, melyet a köztestület és az Agrárgazdasági Kutató Intézet szakértői készítettek a magyar agrárágazatok helyzetéről.


A kialakult viszonyok az illegális és a fél legális foglalkoztatást ösztönözik. Nem véletlen, hogy az ágazatban nem csökken a feketegazdaság 20-30 százaléknyi aránya. Az adórendszer főként a kisebb vállalkozások adózási morálját rontja. Az illegális gazdasági tevékenység lehetetlenné teszi az ágazat egységesebb fellépését. Magyarul nem éri meg a legális gazdasághoz csatlakozni, például szövetkezni, termelői csoportot, TÉSZ-t alakítani, termelési integrációban részt venni. Így válik szervezetlenné, szervezhetetlenné az ágazat.


Ez egyben azt is jelenti, hogy versenyképtelen a mezőgazdaság, kiszolgáltatottak maradnak szereplői – szögezi le a Magyar Agrárkamara és az AKI tanulmánya. Leginkább az importot okolja mindenki, de azt a kérdést kevesen teszik fel, vajon miért csökken a magyar élelmiszerek jelenléte a külpiacokon, és az itthoni boltokban? Hiába nő és magas az export bevétele, egyre inkább az alapanyag kivitele dominál. Holott a nagy hozzáadott-értékű élelmiszerek exportja, előállítása többet hozhat, nem mellesleg itthoni munkahelyet teremt. Az élelmiszeripar viszont szintén gyengül: a privatizált, külföldi tulajdonban lévő gyárak többsége nem az anyavállalatok „topüzemei”. Általában csak a magyar piacra termelnek, innováció, új termék gyártása máshol történik. A magyar tulajdonban lévő cégek, kis kivétellel, kevés tőkével bírnak, nagy a hitelállományuk, 10-15 éves, elavulóban lévő technológiát alkalmaznak. Termékkörük nem korszerű, ráadásul keveset termelnek ahhoz, hogy a kereskedelemmel szemben alkupozícióba kerüljenek. Emiatt a külföldi cégekkel szemben is versenyhátrányban vannak. Úgy néz ki, hogy nem lesz vezető szerepe a magyar élelmiszer-ágazatnak a regionális élelmiszertermelésben (eltekintve a szántóföldi nyersanyagokat), pozíciója megtartása is kérdéses – olvasható a MAK és az AKI közös elemzésében.


Már csak azért sem, mert a magyar agrárpolitika lényegében a támogatások minél teljesebb körű lehívására, illetve szétosztására korlátozódik. Ugyanakkor hiányzik egy közép-hosszútávú stratégia, mely meghatározhatná, meghatározhatta volna a támogatás hatékonyabb felhasználását. Most a különféle programok összehangolás nélkül futnak, sokszor felesleges beruházásokra – például gépvásárlás – ösztönöznek. Hasonló a helyzet a vidékfejlesztési forrásoknál is. Így fordulhatott elő, hogy helyi érdekek sokszor eltérnek a hivatalos támogatási céloktól.


A csatlakozás óta eltelt négy év elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjünk: az EU-tagság automatikusan nem csinál csodát Magyarországon. Az élelmiszer-gazdaság szinte minden ágazata bajban van, teret vesztett. Eljött az idő, hogy új stratégiát dolgozzanak ki, és - most már tényleg - hajtsanak végre az érintettek – állapította meg a MAK elnöksége.


EFARMER