Címlap

Bejelentkezés


Az élelmiszeripar már válságban van

Rovat(ok):

Idén már a harmadik nagy tiltakozó megmozdulást szervezték az élelmiszertermelők kereskedelmi láncok előtt. Most a tejtermelők és feldolgozók, valamint a baromfi-ágazat érdekeltjei tiltakoztak a cégek diszkriminatívnak vélt üzletpolitikája, illetve az erőfölénnyel való sorozatos visszaélés miatt.

Követeléseik számos pontjával magam is egyetértek. Különösen a kereskedelmi visszatérítések (polcpénz, reklám- és logisztikai hozzájárulás, stb.) jelentős mértékű csökkentésével (5 százalék körüli szintre), ami egyes áruházi láncoknál már elérte a 30 százalékot! Ez a követelés maximálisan jogos, miután ilyen mértékű magas másodlagos visszatérítéssel egyetlen európai országban sem operálnak a láncok.


Franciaországban, vagy az Egyesült Királyságban 10 százalék alatti a visszatérítés jellemző mértéke, s ez azon láncokra is vonatkozik, amelyek ott és Magyarországon is rendelkeznek hipermarketekkel. De nem kell Nyugatra menni a jó példáért, hiszen a szomszédos Szlovákiában is 10 százalék körüli a másodlagos visszatérítés s ráadásul az árrés is jóval szűkebb, mint nálunk. Egy ismert üzletlánc, mely nálunk és Szlovákiában is jelen van, ott 25 százalékos, itthon 40 százalék feletti árréssel dolgozik! A szlovák kereskedelmi törvény jóval hatékonyabban védi a termelőket és a feldolgozókat, például az un. függőségi viszony bejelentési kötelezettséggel. Ott, ha egy beszállító termékeinek forgalma egy adott láncnál 3 százaléknál nagyobb, azt be kell jelenteni a versenyhivatalnál, mely erőfölénnyel való visszaélés gyanúja esetén azonnal vizsgálatot indíthat a lánc ellen. Magyarországon a láncoknál az eredményes gazdálkodás az általuk alkalmazott „front és back margin” üzletpolitikának köszönhetően gyakorlatilag „tutira” van biztosítva. És sajnos emiatt a beszállítók vesztesége is majdnem ennyire tuti.


Ezen üzletpolitikai gyakorlat negatív következményeit, mint élelmiszer-feldolgozó és beszállító magam is tapasztalom, s nem látom a megoldást, mert versenyhivatalunk hozzáállása az ilyen ügyekhez finoman fogalmazva is különös, de inkább azt mondanám, hogy részrehajló és nem a termelők, vagy a feldolgozók irányába. Elég, ha csak a pékek és a tojástermelők ellen indított vizsgálatukra utalok.


Igen, a pénteki demonstráció egy kétségbeesett felkiáltás, mely arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a magyar élelmiszer-feldolgozás és a mögötte lévő állattenyésztés a súlyos hazai piacvesztés miatt mély válságban van. Az uniós csatlakozás előtt az itthon eladott élelmiszerek 92 százaléka hazai termelésből és alapanyagból származott.


2008-ban óvatos becslések szerint is 75 százalékra csökken ez a részarány. Elképesztő mértékű – közel 400 milliárd forintnak megfelelő – piacvesztésről van tehát szó és nem látom, mi vethetne gátat a további zsugorodásnak. Az uniós csatlakozás óta megállíthatatlanul ömlik az országba az import élelmiszer. A KSH szerint az élelmiszerek, ital és dohányáruk mennyiségének behozatala négy év alatt 94 százalékkal nőtt, de az idei első 8 hónap adatai arra utalnak, hogy 2008 végére az importált élelmiszerek mennyisége már több mint a duplája lesz a csatlakozás előttinek. Az export ezzel szemben jóval lassúbb mértékben emelkedik. 2004 és 2007 között mindössze 34 százalékkal bővült a kivitel mennyisége, de sajnos úgy tűnik, ebben az évben még e szerény növekedési ütemet sem tudjuk produkálni, miután a kivitel az idei első 8 hónapban 6 százalékkal csökkent.


Egyértelműen kijelenthető, hogy az EU csatlakozás nagy vesztese az élelmiszeripar. Termelésének volumene az ezredforduló óta 4 százalékkal csökkent s e trend nem áll meg az idén sem. Néhány iparág, mint a húsipar, a baromfiipar, vagy a tejipar elkeserítően rossz helyzetben van. Cégeinek többsége súlyosan eladósodott, és veszteséges, miután kapacitásainak felét-harmadát tudja csak kihasználni.


Helyzetüket rontja a csökkenő termelékenység, az alacsony hatékonyság és az is, hogy reklámra, marketingtevékenységre szinte semmi pénzük sem marad. A mostani pénzügyi válság különösen is rosszkor jött az ágazatnak, mert olyan állapotban van, mint egy vírusos influenzától legyengült ember, akit aztán egy könnyű szellő is bármikor elvihet. Az előbbiekben említett okok miatt itt az átlagosnál is nagyobb pusztulás várható. Félek, hogy másfél-két év múlva az élelmiszer-feldolgozást végző vállalkozások fele eltűnik a porondról s tucatjával lesznek közöttük nagy múlttal rendelkező, jelentős piaci részesedéssel bíró vállalatok is. A pénteki demonstráció többek között e veszélyre felhívja a figyelmet, s jó lenne, ha végre nem csak az agrártárca, hanem a kormány egésze is belátná: itt sürgősen lépni kell, ha azt akarjuk, hogy a honi piacról ne tűnjön el végleg a jó minőségű, egészséges és finom magyar élelmiszer.


EFARMER